Search

peszterblog

egy mindig mindenbe szerelmes óvodás élményei

Új játéktérrel nyitott meg ismét a Madách Színház – Fotógaléria

Üdítő a szokásostól eltérő módon, nem hagyományos közegben találkozni egy előadással. Más helyszínen, más összefüggésben, mint amit megszoktunk. Ezért szeretek musical koncertekre járni, kiváltképp, ha tudom, a fellépők úgy játszanak, hogy ennek is tétje van. Esetemben, az volt a tét,... Continue Reading →

Featured post

Csakis az igazat. A színtiszta igazat? – Vadkacsa Miskolcon

Egy mondás szerint kétféle ember létezik. Az egyik mindig őszintén kimondja, amit gondol. A másiknak vannak barátai. Ha a kimondott szó megsebez másokat, de a kimondatlan belülről emészt el, mi a helyes: kimondani, amíg lehet, vagy ha nem, hát, hallgatni... Continue Reading →

Hakni vagy nem hakni – A 70. Musical Plusz

Beszélj, Liliom – Carousel a Budapesti Operettszínházban

A ki nem mondott mondatok drámáját vitte színre a Budapesti Operettszínházban Béres Attila 2019 tavaszán. A Carousel Molnár Ferenc Liliom című drámájának klasszikus musical feldolgozása, azonban a Nagymező utcában valahol a kettő közötti műfaj elevenedik meg. Nem ítélkezik, nem ment... Continue Reading →

Zenei koffein – Rocksuli a Madách Színházban

Nem lehet mindenkiből rock sztár, de a metál szív a kiskosztümös mindennapok során is doboghat – ezt, és még sok más felemelő és elgondolkodtató témát is feldolgoz a Madách Színház Rocksuli című előadása. A kontinensen először a Madách Színház mutathatta... Continue Reading →

Együtt élvezni – Tízéves a Harmadik figyelmeztetés színészzenekar

Tízéves a Harmadik figyelmeztetés színészzenekar, jubileumi koncertjüket a Magyar Színházban tartották. Miért járj ilyen együttesek koncertjére? Mert teljesen más világ. Olyat láthatsz, hallhatsz, amit semmilyen más koncerten nem. És miért éppen a Harmadik figyelmeztetés koncertjeire? … … mert László Zsolt... Continue Reading →

Beszélgetés Luciferrel az utolsó show után

Az utolsó Lucifer show előadás után félálomban Luciferrel beszélgettem. Vagy csak képzeltem?  (hangsúlyozom: nem Zöld Csabával készült az interjú) Nem zavar, ha...? Gyújts rá még egyet. Ha rajtam múlna, láncdohányos lenne mindenki. Igen, és ha rajtad múlt volna, hat világháború... Continue Reading →

…mindjárt minden rendben lesz… – Lucifer Show a József Attila Színházban

Hogyan nyúl hozzá egy a szó jó értelmében vett kommersz színház a huszadik századi magyar történelmi tragédiák sorozatához? Show-t csinál belőle. Ja, nem.  Csak azt mondja. De miközben felcsendülnek az egyes korok dallamai, operett és sanzon részletei, aközben megelevenedik a... Continue Reading →

A tánckar a király – István, a király az Operettszínházban

Színművészet, énekművészet és mozgásművészet együttállását hozta el az István, a király Budapesti Operettszínházban látható előadása. Aktuálpolitikától mentesen, a karakterek összetettségét kiemelve, az eredeti mű hibáit kiküszöbölve tárja a nézők elé Székely Kriszta rendezése két férfi önmagával és közegével vívott küzdelmét... Continue Reading →

Fűző benne – Színész és zenész szabad játéka Petri György verseire

Pál András és Rozs Tamás estje Petri György verseiből összeszőve, Valcz Péter rendezésében. Ajánlom annak, aki azt gondolja, ma más van, mint akkor. És aki azt gondolja, ma ugyanaz van, mint akkor. Aki gondolkodni akar – egymásról, magunkról, az elmúlásról,... Continue Reading →

Születésnapra

Kedves színházbarátok, kedves színházcsinálók, kedves előadók, énekesek, zeneszerzők! Emlékeztek-e, mit köszönhetünk a mai napnak? Mi történt 71 éve? Emlékeztek-e arra az emberre, aki hét évtizede felsírt egy kicsit itt Budapesten, hogy később megrengesse előadásaival a Bakáts téri nagytemplom falait is?... Continue Reading →

Lelkem Aranyom! – Kinek az ég alatt már senkije sincsen

A hófehér díszletben népdalokat éneklő fiatalok, élő hangszereken élő emberek játsszák az élő zenét, a sarkokból benyúl, beszól, beszáll egy-egy mondat, tárgy, ember. Ha nem tudnám, akkor is kitalálnám, ifjabb Vidnyánszky Attila rendezését látom. Kinek az ég alatt már senkije... Continue Reading →

Levél Miklós Tibornak az Anna Karenina musical után

Kedves Miklós Tibor! Drága Tibi! Ugye láttad? Ugye ott voltál a takarásban, ahogy régen, és te is láttad, hallottad, érezted ma este, amit mi? Életed egyik fő műve úgy kelt életre a hosszú fehér leplek között, a csillagos égbolt fényében,... Continue Reading →

Talpra magyar – A háttérben zajlik közben egy szabadságharc

Minden ünnepi sablontól mentesen, dübörgő minőségi rockzenével, kiváló színészi alakításokkal, látványos díszletek közt tette fel Szurdi Miklós rendezése a kérdést, mit tehet egy civil, amikor az ország és az egyén szabadsága a tét. A Talpra Magyar rockmusical méltó tisztelgés az... Continue Reading →

A kar és a színes szélesvásznú álomkabát

A színházsznobok poklában jártam ma este, és megperzselt. Annyira, hogy vissza akarok menni. Ha ez a színjátszás legalja, ahogy sok helyen olvastam mostanában  a musicalekről, akkor én leülök a gödör fenekére, és boldog leszek, ha maradhatok. A Madách Színház átrendezett... Continue Reading →

Álmodni trónt – III. Richárd a Radnótiban

Alföldi Róberttel a címszerepben mutatta be 2018. februárjában a Radnóti Színház Shakespeare egyik legismertebb király drámáját, a III. Richárdot Andrej Şerban rendezésében. Az előadás aktuális utalásokkal teszi fel többek között azt a kérdést, meddig tűri szótlanul a nép a kiskirályok hatalomra... Continue Reading →

A hangok urának születésnapjára

Ma 64 éves a kedvenc színpadi zeneszerzőm. Sosem volt akkora reklámja, mint Pressernek, sosem kapott akkora rivaldafényt, mint Dés, de számomra így is ő a legnagyobb, mert mindig értékteremtő, eredeti és tiszta, amit létrehoz. A szövegben a kiemelések egy-egy videóra... Continue Reading →

Magas igénnyel gyönyörködtetni – Beszélgetés Kocsák Tiborral

Az alábbi interjút 2011-ben készítettem a kedvenc színpadi zeneszerzőmmel, a Madách Színház zenei vezetőjével. Irtó büszke voltam rá, hogy az öltözőjében beszélgethettem vele, és járkálhattam a színházban, mint egy bennfentes. Még soha nem tettem közzé ezt az írást. Itt volt... Continue Reading →

Levél egy fontos Tiborhoz

Drága Miklós Tibor!  „Keresem a szót, keresem a hangot…” Találkozásunk első pillanatában megpusziltál, kérted, tegezzelek, és nehogy tanár úrnak, vagy igazgató úrnak szólítsalak. "Tibi vagyok.”..." "Nem számít, hogy hány év messzeség, az a perc ma sem múlt el még." De... Continue Reading →

A Pál utcai fiúk a Vígszínházban

Ma megint szóba került. Valahogy mindig szóba kerül. És nemcsak az irodában, és nemcsak érintettekkel. Beszélünk róla az utcán, a boltban, a kocsmában. Ajánljuk, ha gyerekeknek keresnek előadást, és ajánljuk, ha felnőttek kikapcsolódásra vágynak. Javasoljuk jobboldalra és tanácsoljuk baloldalra. Nem... Continue Reading →

A Mester és Margarita története tizenhat éves korom óta az életem része, évente legalább kétszer elolvasom, és számtalanszor csak úgy találomra felcsapva ízlelgetem újra a misztikus történetet. A leglenyűgözőbb regény, amit valaha olvastam. Tudtam, hogy ezt az élményt nem kérhetem... Continue Reading →

Veszélyes tudomány a bukaresti Különórán

Szoktam én nem zenés színházról is írni. Alábbi recenzióm a Fidelio.hu-n jelent meg. A budapesti Radnóti Színház és a Bukaresti Nemzeti Színház együttműködésének köszönhetően május végén Ionesco Különórája vendégeskedett a Nagymező utcában. A darabválasztás elsőre furcsának tűnt, hiszen a mű... Continue Reading →

Lélek-összenevetés – avagy a szteppelő Freud

Mérgezés, kóma, agyhalál. Kiváltó okuk: a musical. Arcátlanság, hogy ezt a diagnózist éppen egy immáron dedikált musicalszerző fogalmazza meg. A Csoportterápia virtuóz zenével, sziporkázó szövegekkel és egy fordulatokban gazdag történettel tart (görbe) tükröt a műfajnak és az emberi léleknek. A... Continue Reading →

Csak adni – Interjú Miklós Tiborral

Szeretet, barátság, hűség: olyan értékek, amelyek nemcsak Miklós Tibor legújabb művében, a Tom Sawyer és Huckleberry Finn kalandjaiban szervezik a történetet, hanem az író-rendező életének is legfontosabb pilléreit jelentik. Ezt példázza a családi musical megszületése, és az április 20-án esedékes Magyar... Continue Reading →

Megrendítő és nagyszabású – Báthory a Margitszigeten

A Szabad Tér Színház és a Kolozsvári Magyar Opera közös produkciója  Bozontos ősz hajú férfi ül az asztalra borulva a kocsma legeldugottabb szegletében, szakadt, szürke ruhában, megkeseredve. Ő Walter, a zseniális, de lecsúszott nyomozó, az egyetlen fiktív figurája a Báthory... Continue Reading →

Powered by WordPress.com.

Up ↑