1972. január 18-án a Műszaki Egyetem E épületében mutatták be először Magyarországon Andrew Lloyd Webber remekművét, a Jézus Krisztus Szupersztárt, a Broadway bemutató után csupán három hónappal… Ennyit a darab történetéről, hiszen azóta annyi kiváló, felejthetetlen, sikerült és „vettem volna... Continue Reading →
Az előadásról írt kritikám eredetileg a Revizor kritikai portálon jelent meg. Meskó Zsolt és Derzsi György A tizenötödik című műve Kazinczy Lajos életét és vértanúhalálát mutatja be a hip-hoptól a szimfonikus balladáig ívelő zenével, korabeli dokumentumok, versek és ezeket összefűző... Continue Reading →
Játszani háborút háborús időkben. 1915-ben így született a Csárdáskirálynő, és 107 évvel később így játssza a Szibériai csárdást a József Attila Színház. A darabot 2021 októberében mutatták be, és mindenfajta újrarendezés nélkül egyik napról a másikra másképp szólalt meg 2022... Continue Reading →
Meskó Zsolt íróval, producerrel arról beszélgettem, hogyan szövődött össze hit, egyéni felelősségvállalás, személyes családi sorstörténet és hip-hop zene, hogy megszülessen a Madách Színházban áprilisban bemutatott sikerdarab, A tizenötödik. A személyes felelősségvállalás és az, hogy mindenki a maga területén teheti a... Continue Reading →
„Kazinczy Lajos bőrébe bújni olyan, mint amikor az ember hazamegy a szülői házba, és tudja, hogy jó helyen van.” – mondta a Kazinczy Lajos életét és vértanúságát bemutató musical kapcsán Borbély Richárd a Mária Rádió reggeli magazinjában. A tizenötödik című... Continue Reading →
Szirtes Tamás rendezésében, Vízvárdi András díszletei közt, Rományi Nóra jelmezeivel, Tihanyi Ákos koreográfiájával április 22-23-24-én mutatja be a Madách Színház Meskó Zsolt és Derzsi György A tizenötödik című musicaljét. A mű a III. Madách Musical Pályázat győztes alkotása, melyben Borbély... Continue Reading →
Régi vitám szerkesztő kollégáimmal, milyen műsort kell adnia egy televíziónak. Olyat, amilyet a néző (gondolunk, hogy) akar, vagy olyat, amilyet a hatalom támogat, vagy olyat, amely a készítők szerint értéket hordoz. Ez a három ritkán esik egybe. A József Attila... Continue Reading →
Üdítő a szokásostól eltérő módon, nem hagyományos közegben találkozni egy előadással. Más helyszínen, más összefüggésben, mint amit megszoktunk. Ezért szeretek musical koncertekre járni, kiváltképp, ha tudom, a fellépők úgy játszanak, hogy ennek is tétje van. Esetemben, az volt a tét,... Continue Reading →
Egy mondás szerint kétféle ember létezik. Az egyik mindig őszintén kimondja, amit gondol. A másiknak vannak barátai. Ha a kimondott szó megsebez másokat, de a kimondatlan belülről emészt el, mi a helyes: kimondani, amíg lehet, vagy ha nem, hát, hallgatni... Continue Reading →
A ki nem mondott mondatok drámáját vitte színre a Budapesti Operettszínházban Béres Attila 2019 tavaszán. A Carousel Molnár Ferenc Liliom című drámájának klasszikus musical feldolgozása, azonban a Nagymező utcában valahol a kettő közötti műfaj elevenedik meg. Nem ítélkezik, nem ment... Continue Reading →
Nem lehet mindenkiből rock sztár, de a metál szív a kiskosztümös mindennapok során is doboghat – ezt, és még sok más felemelő és elgondolkodtató témát is feldolgoz a Madách Színház Rocksuli című előadása. A kontinensen először a Madách Színház mutathatta... Continue Reading →
Tízéves a Harmadik figyelmeztetés színészzenekar, jubileumi koncertjüket a Magyar Színházban tartották. Miért járj ilyen együttesek koncertjére? Mert teljesen más világ. Olyat láthatsz, hallhatsz, amit semmilyen más koncerten nem. És miért éppen a Harmadik figyelmeztetés koncertjeire? … … mert László Zsolt... Continue Reading →
Hogyan nyúl hozzá egy a szó jó értelmében vett kommersz színház a huszadik századi magyar történelmi tragédiák sorozatához? Show-t csinál belőle. Ja, nem. Csak azt mondja. De miközben felcsendülnek az egyes korok dallamai, operett és sanzon részletei, aközben megelevenedik a... Continue Reading →
Színművészet, énekművészet és mozgásművészet együttállását hozta el az István, a király Budapesti Operettszínházban látható előadása. Aktuálpolitikától mentesen, a karakterek összetettségét kiemelve, az eredeti mű hibáit kiküszöbölve tárja a nézők elé Székely Kriszta rendezése két férfi önmagával és közegével vívott küzdelmét... Continue Reading →
Pál András és Rozs Tamás estje Petri György verseiből összeszőve, Valcz Péter rendezésében. Ajánlom annak, aki azt gondolja, ma más van, mint akkor. És aki azt gondolja, ma ugyanaz van, mint akkor. Aki gondolkodni akar – egymásról, magunkról, az elmúlásról,... Continue Reading →
Kedves színházbarátok, kedves színházcsinálók, kedves előadók, énekesek, zeneszerzők! Emlékeztek-e, mit köszönhetünk a mai napnak? Mi történt 71 éve? Emlékeztek-e arra az emberre, aki hét évtizede felsírt egy kicsit itt Budapesten, hogy később megrengesse előadásaival a Bakáts téri nagytemplom falait is?... Continue Reading →
A hófehér díszletben népdalokat éneklő fiatalok, élő hangszereken élő emberek játsszák az élő zenét, a sarkokból benyúl, beszól, beszáll egy-egy mondat, tárgy, ember. Ha nem tudnám, akkor is kitalálnám, ifjabb Vidnyánszky Attila rendezését látom. Kinek az ég alatt már senkije... Continue Reading →
Kedves Miklós Tibor! Drága Tibi! Ugye láttad? Ugye ott voltál a takarásban, ahogy régen, és te is láttad, hallottad, érezted ma este, amit mi? Életed egyik fő műve úgy kelt életre a hosszú fehér leplek között, a csillagos égbolt fényében,... Continue Reading →
Minden ünnepi sablontól mentesen, dübörgő minőségi rockzenével, kiváló színészi alakításokkal, látványos díszletek közt tette fel Szurdi Miklós rendezése a kérdést, mit tehet egy civil, amikor az ország és az egyén szabadsága a tét. A Talpra Magyar rockmusical méltó tisztelgés az... Continue Reading →
A színházsznobok poklában jártam ma este, és megperzselt. Annyira, hogy vissza akarok menni. Ha ez a színjátszás legalja, ahogy sok helyen olvastam mostanában a musicalekről, akkor én leülök a gödör fenekére, és boldog leszek, ha maradhatok. A Madách Színház átrendezett... Continue Reading →
Alföldi Róberttel a címszerepben mutatta be 2018. februárjában a Radnóti Színház Shakespeare egyik legismertebb király drámáját, a III. Richárdot Andrej Şerban rendezésében. Az előadás aktuális utalásokkal teszi fel többek között azt a kérdést, meddig tűri szótlanul a nép a kiskirályok hatalomra... Continue Reading →
Ma 64 éves a kedvenc színpadi zeneszerzőm. Sosem volt akkora reklámja, mint Pressernek, sosem kapott akkora rivaldafényt, mint Dés, de számomra így is ő a legnagyobb, mert mindig értékteremtő, eredeti és tiszta, amit létrehoz. A szövegben a kiemelések egy-egy videóra... Continue Reading →
Az alábbi interjút 2011-ben készítettem a kedvenc színpadi zeneszerzőmmel, a Madách Színház zenei vezetőjével. Irtó büszke voltam rá, hogy az öltözőjében beszélgethettem vele, és járkálhattam a színházban, mint egy bennfentes. Még soha nem tettem közzé ezt az írást. Itt volt... Continue Reading →
Drága Miklós Tibor! „Keresem a szót, keresem a hangot…” Találkozásunk első pillanatában megpusziltál, kérted, tegezzelek, és nehogy tanár úrnak, vagy igazgató úrnak szólítsalak. "Tibi vagyok.”..." "Nem számít, hogy hány év messzeség, az a perc ma sem múlt el még." De... Continue Reading →
Ma megint szóba került. Valahogy mindig szóba kerül. És nemcsak az irodában, és nemcsak érintettekkel. Beszélünk róla az utcán, a boltban, a kocsmában. Ajánljuk, ha gyerekeknek keresnek előadást, és ajánljuk, ha felnőttek kikapcsolódásra vágynak. Javasoljuk jobboldalra és tanácsoljuk baloldalra. Nem... Continue Reading →
A Mester és Margarita története tizenhat éves korom óta az életem része, évente legalább kétszer elolvasom, és számtalanszor csak úgy találomra felcsapva ízlelgetem újra a misztikus történetet. A leglenyűgözőbb regény, amit valaha olvastam. Tudtam, hogy ezt az élményt nem kérhetem... Continue Reading →
Szoktam én nem zenés színházról is írni. Alábbi recenzióm a Fidelio.hu-n jelent meg. A budapesti Radnóti Színház és a Bukaresti Nemzeti Színház együttműködésének köszönhetően május végén Ionesco Különórája vendégeskedett a Nagymező utcában. A darabválasztás elsőre furcsának tűnt, hiszen a mű... Continue Reading →
Mérgezés, kóma, agyhalál. Kiváltó okuk: a musical. Arcátlanság, hogy ezt a diagnózist éppen egy immáron dedikált musicalszerző fogalmazza meg. A Csoportterápia virtuóz zenével, sziporkázó szövegekkel és egy fordulatokban gazdag történettel tart (görbe) tükröt a műfajnak és az emberi léleknek. A... Continue Reading →
Szeretet, barátság, hűség: olyan értékek, amelyek nemcsak Miklós Tibor legújabb művében, a Tom Sawyer és Huckleberry Finn kalandjaiban szervezik a történetet, hanem az író-rendező életének is legfontosabb pilléreit jelentik. Ezt példázza a családi musical megszületése, és az április 20-án esedékes Magyar... Continue Reading →
A Szabad Tér Színház és a Kolozsvári Magyar Opera közös produkciója Bozontos ősz hajú férfi ül az asztalra borulva a kocsma legeldugottabb szegletében, szakadt, szürke ruhában, megkeseredve. Ő Walter, a zseniális, de lecsúszott nyomozó, az egyetlen fiktív figurája a Báthory... Continue Reading →
Szívdobogás lüktetése, kisgyermek szorítása, mozdony dohogása, felnőtt ember halála. Megrázó és fájdalmas képekkel kezdődik a Madách Színház ősbemutatója, az Én, József Attila. A teátrum több mint húszéves musical tapasztalattal a háta mögött feldolgozó üzemből valódi alkotóműhellyé vált, ahol kuriózum született.... Continue Reading →
Jó néhány halált láttam már színpadon. Fájdalmasat, teátrálist, banálist, de olyan megrázó, érzelmileg indokolt és színészileg tökéletesen kivitelezett elmúlást, amilyet Serbán Attila Júdás szerepében produkált, még nem tapasztaltam. A Madách Színház 2010-es évadának szuperprodukciója, a Jézus Krisztus Szupersztár ugyan Jézus... Continue Reading →
peszterblog 