Üdítő a szokásostól eltérő módon, nem hagyományos közegben találkozni egy előadással. Más helyszínen, más összefüggésben, mint amit megszoktunk. Ezért szeretek musical koncertekre járni, kiváltképp, ha tudom, a fellépők úgy játszanak, hogy ennek is tétje van. Esetemben, az volt a tét, hogy Auksz Éva és Csonka András estjének végére megváltozik-e a hozzáállásom egy olyan darabhoz, amelyet tévútnak, de legalábbis feleslegesnek éreztem a Madách Színházban bemutatni egy Szupersztár és egy Én, József Attila után.

A Madách Színház a koronavírus járvány idején nem szakította meg a kapcsolatot a közönségével, nem szüntette be működését. Készített mini sorozatokat – több-kevesebb sikerrel és változó érdekességgel, ehhez mérten változó sikerrel – és előállt a lakásszínház online változatával. Mindkét online bemutató kiváló volt, a két színészházaspár, Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter, valamint Kovács Lotti és Szemenyei János rendkívüli estéket adott a színházelvonásban szenvedőknek az Örökké fogd a kezem! és a Jövőre, veled, ugyanitt! darabokkal. És bár a kamera nem képes megteremteni a színész-közönség egymásra hatását, a megismételhetetlenség mégis a színházba lépés izgalmát idézte.

A korlátozások enyhülésével a Madách Színház megnyitotta a tetőteraszát, amely az elmúlt években csupán egyszer alakult át nyilvános előadótérré: 2017-ben a Shakespeare Fesztiválon a nagy költő korát megidézve reneszánsz romkocsmaként. A helyszín kiváló, intim, mégis elég tágas, a művészbejárón keresztül bejutva a nézők által ritkán látogatható tereken át érkezhetünk a város fölé. Az akusztika jó, a színpad épp elég – táncolható, mégsem vesznek el rajta a fellépők – a világítás és hangosítás hibátlan, a LED-fal is helyet kapott a díszletek helyett, és még a két oldalt elhelyezett széksorok fölé is került ponyva rossz idő esetére.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Aux Éva – My fair lady – Csudijó

A július 11-én indult Színház, szerelem és részletek… című duett koncert sorozatban a teátrum sikerdarabjainak dalai és az előadók saját zenei válogatásai hangzottak fel 4-4 estén át. A koncerteket Gallusz Niki és Szemenyei János nyitotta a Rocksuli részleteivel, majd Kováts Kriszta és Sasvári Sándor a Mamma mia!-ból hoztak dalokat. A József és a színes szélesvásznú álomkabát kavalkádját Ladinek Judit és Solti Ádám állította színpadra kicsiben (Ladinek Judit megidézte a legendás Producerek előadást, köszönet érte, még ha csak egy rövid videón láttam is), míg Az Operaház Fantomjából Fonyó Barbara és Csengeri Attila idézett fel jeleneteket néhány opera és operett művel együtt. A sorozatot Tompos Kátya és Dolhai Attila folytatta, akik a Once/Egyszer című előadás köré építették az estét. Auksz Éva és Csonka András a Mary Poppins néhány slágerét adták elő, zárásként a Les Miserables – A Nyomorultak egyik Jean Valjean-Javer párosa, vagyis Miller Zoltán és Egyházi Géza foglalja el a tetőterasz színpadát.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Csonka András – Micsoda éjszaka volt, nem lehet elfelejteni (Szenes, Fényes, Nádas, Kalmár táncdal egyveleg)

(Érdekes kérdés, mi alapján választották ki a szereplőket, s hogy a sorozatokban és a koncerteken miért nem szerepelt például a Nyomorultakban is remeklő Kecskés Tímea, Baranyai Annamária vagy Borbély Richárd, Zöld Csaba, esetleg a Rocksuli és a József… gyerekei…)

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Egy kis tánc pont elfér a tetőterasz színpadán

Az augusztus 6-9. közötti estéken Auksz Éva és Csonka András számára meghatározó, korábbi szerepek nagy dalai – a My fair ladyből, a Sweet Charityből, a Made in Hungáriából – hangzottak el, volt táncdal csokor és a címadó Mary Poppinsból részletek. Bence Ilona rendezésében egységes, közvetlen, jó hangulati ívű egy órás koncertet adott a két színész Köteles Géza zenei vezetésével.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Megszédít a varázslatos, mesés éjszaka  – Csonka András és a Hotel Mentol

Különösképpen vártam az utolsó néhány dalt a Madáchban 2012-ben bemutatott Mary Poppinsból. A körúti színház az azt megelőző években igazi zenés színházi műhellyé vált. Nem csupán a West End és Broadway musicalek (professzionális – és ez érték!) színrevitele határozta meg a teátrum műsorát, hanem ezen túlmenően saját arculata kezdett kialakulni. A 2010-ben kiírt musical pályázat művei a nagyszínpadon (Csoportterápia, Én, József Attila), a stúdióban felolvasó színházként (Macskadémon – 2018-ban az Operettszínház mutatta be teljes előadásként a Kálmán Imre Teátrumban), a Tolnay Szalon kiállításai és beszélgetései, a nagyszínpad kiváló zenés művei és vígjátékai (Furcsa pár, 1X3 néha 4, Édeskettes hármasban) és a merész stúdiószínpadi darabok (pl. Dögkeselyű), a gyerekelőadások, és az összeszokott, magas színvonalú társulat, tánckar, kórus, technikai háttérszemélyzet teret adtak a kísérletezésre, szélesítették a nézői réteget. A következő évadtól azonban ismét biztosra ment a színház, lekerült a repertoárról a Jézus Krisztus Szupersztár és eltűntek a stúdiószínpadról a merészebb, mélyebb előadások, bemutatta viszont a Mary Poppinst, majd gyors egymásutánban jött a Mamma mia! és a blőd vígjátékok (Poligamy, Tanulmány a nőkről, Ben Hur – jujj, Hatalmas Aphrodité – bár tudnám feledni). Ez a trend még időben, A Nyomorultakkal és az Ügyes kis hazugságokkal megszakadt, majd jött a Szerelmes Shakespeare és a hozzá kapcsolt kiváló és remélhetőleg folytatódó Shakespeare Fesztivál, a Szomorú vasárnap, a Rocksuli, a Once, és öröm az ürömben, a vírus miatt kialakult helyzetben az Örökké fogd a kezem! és a Jövőre, veled, ugyanitt! Érvényes kérdések, mai témák, letisztult látvány, modern technikák jellemzik ezeket az előadásokat. Úgy tűnik, ha visszatérnek a kis színpadra és a tetőteraszra a kísérletezőbb darabok, a Madách ismét olyan arcot ölt, amely hiányzik a színházi palettáról: szórakoztatva feltéve kérdéseket mesél emberről, kapcsolatokról, lélekről, múltról és jelenről.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Aux Éva – Sweet Charity a meg-megálló esővíz tükörben

Visszatérve a Mary Poppinshoz. A bemutató óta bojkottáltam az előadást (ez nyilván nem okozott nagy kárt a színháznak, hiszen már a pénztárnyitás napján telt házas volt szinte minden este), sem a témája, sem a marketing nem fogott meg. A duett koncerten azonban testközelből figyelhettem meg a Rományi Nóra által jegyzett kifogástalan és aprólékos jelmezeket, Tihanyi Ákos koreográfiájából egy villanásnyit, valamint Bárány Ferenc magyar szövegét. Szemet gyönyörködtető ruhák, broadway-i mozdulatsorok, frappáns, jól énekelhető fordítás. Ha ehhez hozzáveszem az ajánlókban hangoztatott színpadi technikát és a többi szereplőt, lehet, hogy mégis érdekes lenne megnézni a teljes előadást. Év elején minden díszelőadásra (A Nyomorultak 150. Rocksuli 100., Mamma mia! 400 és Mary Poppins 400.) váltottam jegyet. (Nem győzöm nyomatékosítani: üdítő a szokásostól eltérő módon, nem hagyományos közegben találkozni egy előadással. És ilyen alkalmak a jubileumi előadások: 800. Fantom, 100. Szupersztár, 100. A Nyomorultak és a felejthetetlen, búcsúzó 200. Producerek!) A tetőteraszi este után érdeklődve várom, milyen lesz a Mary Poppins egész estés változata.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
A finálé a S-u-p-e-r-f-e-n-o… Betűzze ki a Mary Poppins

Külön pikantériát adott az előadáshoz, hogy ismerkedve az új fényképezőmmel próbáltam megkeresni az élességet az éppen közeledő Csonka Andráson, amikor azon kaptam magam, hogy táncolni invitál. Majdnem olyan sután sikerült a közös tánc, ahogy az első színházi fotózásom képei. De a végeredmény mindkét esetben bár nem tökéletes, de örömteli lett.

A képekre kattintva megtekinthető az első saját fotóimból álló galéria.