Ma 64 éves a kedvenc színpadi zeneszerzőm. Sosem volt akkora reklámja, mint Pressernek, sosem kapott akkora rivaldafényt, mint Dés, de számomra így is ő a legnagyobb, mert mindig értékteremtő, eredeti és tiszta, amit létrehoz. A szövegben a kiemelések egy-egy videóra mutatnak, mert a zene nem leírható. Csak az érzés…

A Nyomorultak első nyolc taktusából megmondom, hogy ő vezényel-e aznap. „Tudod-e mi ez? Ez a szabadság!…” Másképpen szól az összhangzat, ha ő irányít. Együtt lélegzik az előadással, ha kell, súgózik a rövidzárlatos színészeknek, hisz a kisujjában van nemcsak a zene, de a darab minden rezdülése. „Áldott légy, ki mindent látsz, ki rajtam még mindig segítettél…” 

Egyszer elmentem az operába. Elegánsan, ahogy illik, bár négyszáz forintos jegyem volt, mert csak arra tellett. Hiába lógtam ki az erkélyről a harsonás angyalkába kapaszkodva, a balettből mégsem láttam szinte semmit. Ezért egy idő után csak leültem az utolsó utáni sorban lévő székemre, és hallgattam a zenét. Végtére is azért mentem. A zene miatt. Figyeltem az áradó melódiákat, az egymásba kapaszkodó harmóniákat. A törpök zenéjét, Hófehérke könnyed dallamait, az örömtelit, a fájdalmast, a diadalmast, az éhest, a szomorút, a bányászt, a gonoszt, a szépet és a rútot, mert bár nem tudtam, hol jár a történet, a zenében minden benne volt. Nem csoda, hogy számos külföldi színpadon mutatták már be.

És generációk olvasták el újra az ő zenéje miatt Móricz regényét a debreceni kollégistákról. Mert az ő zenéjének még azt is elhisszük, hogy „Az élet szép, az élet minden, ha rangod, pénzed, semmid nincsen, a legnagyobb kincs mégis csak tiéd…” És ő öntötte zenébe Dávid király és Salamon király krónikáját. Az ő zenéjétől zengett a Bakáts tér – „Budapest, mondd, hol lehet sok lányod és fiad…”Az Utazást ma is játsszák az Operettben, igaz kissé átírva, de nem átkomponálva Lady Budapest címen. De ő adott új, lüktető életet Abigélnek is. „A jellem, amelytől fényt kap a szellem, porból és szennyből a jellem emel fel…”

Az ő zenéitől lettek igazán élettel telik a régi Zenés TV színház műsorai, előadásai. És zenéivel ő lehel életet a legprózaibb prózai előadásokba is. Hetekig dúdoltam a Sors bolondjai dalát… „A sors bolondja lám, belőled így lehet…”

Legyen Az operaház fantomja, vagy a József és a színes szélesvásznú álomkabát, a Macskák után bármit jó szívvel a Madáchra mer bízni Andrew Lloyd Webber, és hiszem, hogy ebben neki hatalmas szerepe van. Hiszem, hogy ő az egyik oka, hogy a körúti teátrum meg tudott maradni ízléses zenés színháznak. Nem hiába nyúlhatott bele a Volt egyszer egy csapat dalaiba is. „Hogy mit mondanak rám, az nem izgat nagyon, hogy kit szeressek én, azt csak én választom…”

Tőle szólt igazán hűen a Jézus Krisztus Szupersztár. „Ha egy nap minden nyelvet elnémítanátok, hegycsúcsok, kősziklák, zúgnák a dalt…”Az ő vezényletétől szólt akkorát a Producerek. „Megcsináljuk, menni fog ez, nincs szemernyi kétség se…”Ő lőtte le a leghitelesebben a trombitást a Spamalot nyitányában. „Az eleje már kész, jöhet a közép rész, egy dallamvariáció, majd összeforr a szánk, de előbb még vár ránk egy moduláció…”Mint mondja, amikor komponál, sokkal inkább zenedrámákat alkot, sokkal inkább a zenés színház opera felé hajló ágát képviseli, nem pedig a vidám játék kis zenével, és betétdalokkal aláfestett műveket. Ennek a gondolkodásnak az eredménye a színészt és zenészt próbáló, Tolsztoj Anna Kareninájából írott, lassan 25 éve folyamatosan játszott musical-operája, mely iránt még a Broadwayről is érdeklődtek. „Sorsunk híd a bűn felett, mely mocskos, züllött, sivár. Lent a mélységben, zajló örvénnyel zúg egy förtelmes ár…”  És ezt példázza a szintén nemzetközi érdeklődésre számot tartó, szívet tépő líraiságú, zenei világokat összesimító Kiálts a szeretetért musical-operája is, Teréz anyáról, szeretetről, önfeláldozásról, hitről, testi és lelki nyomorról. „Kicsinyem, Teréz nővér, adj nekem, kérlek, lelkeket. Szomjazom, és szomjamon senki más nem enyhíthet…” 

Mintha ő lenne a kohézió a hangok között. Mintha ő lenne a kotta vonala, amelyen a hangjegyek nyugszanak.

Születnek az újabb és újabb darabjai, hamarosan befejezik Bulgakov Moliére drámájából írott muzikomédiájukat Bródy Jánossal. De halljuk-e valaha színpadon Miklós Tibivel utolsó közös művüket, a Kincskereső kisködmönt? Remélem.

Sanzonok, színpadi zenék, balettek és musicalek sora visszhangozza – Isten éltesse Kocsák Tibor!

A vele készült interjúm itt olvasható.