Meskó Zsolt íróval, producerrel arról beszélgettem, hogyan szövődött össze hit, egyéni felelősségvállalás, személyes családi sorstörténet és hip-hop zene, hogy megszülessen a Madách Színházban áprilisban bemutatott sikerdarab, A tizenötödik. A személyes felelősségvállalás és az, hogy mindenki a maga területén teheti a... Continue Reading →
„Kazinczy Lajos bőrébe bújni olyan, mint amikor az ember hazamegy a szülői házba, és tudja, hogy jó helyen van.” – mondta a Kazinczy Lajos életét és vértanúságát bemutató musical kapcsán Borbély Richárd a Mária Rádió reggeli magazinjában. A tizenötödik című... Continue Reading →
Az előadásról írt kritikám eredetileg a Revizor kritikai portálon jelent meg. Meskó Zsolt és Derzsi György A tizenötödik című műve Kazinczy Lajos életét és vértanúhalálát mutatja be a hip-hoptól a szimfonikus balladáig ívelő zenével, korabeli dokumentumok, versek és ezeket összefűző... Continue Reading →
Szirtes Tamás rendezésében, Vízvárdi András díszletei közt, Rományi Nóra jelmezeivel, Tihanyi Ákos koreográfiájával április 22-23-24-én mutatja be a Madách Színház Meskó Zsolt és Derzsi György A tizenötödik című musicaljét. A mű a III. Madách Musical Pályázat győztes alkotása, melyben Borbély... Continue Reading →
Üdítő a szokásostól eltérő módon, nem hagyományos közegben találkozni egy előadással. Más helyszínen, más összefüggésben, mint amit megszoktunk. Ezért szeretek musical koncertekre járni, kiváltképp, ha tudom, a fellépők úgy játszanak, hogy ennek is tétje van. Esetemben, az volt a tét,... Continue Reading →
A ki nem mondott mondatok drámáját vitte színre a Budapesti Operettszínházban Béres Attila 2019 tavaszán. A Carousel Molnár Ferenc Liliom című drámájának klasszikus musical feldolgozása, azonban a Nagymező utcában valahol a kettő közötti műfaj elevenedik meg. Nem ítélkezik, nem ment... Continue Reading →
Nem lehet mindenkiből rock sztár, de a metál szív a kiskosztümös mindennapok során is doboghat – ezt, és még sok más felemelő és elgondolkodtató témát is feldolgoz a Madách Színház Rocksuli című előadása. A kontinensen először a Madách Színház mutathatta... Continue Reading →
Hogyan nyúl hozzá egy a szó jó értelmében vett kommersz színház a huszadik századi magyar történelmi tragédiák sorozatához? Show-t csinál belőle. Ja, nem. Csak azt mondja. De miközben felcsendülnek az egyes korok dallamai, operett és sanzon részletei, aközben megelevenedik a... Continue Reading →
Kedves színházbarátok, kedves színházcsinálók, kedves előadók, énekesek, zeneszerzők! Emlékeztek-e, mit köszönhetünk a mai napnak? Mi történt 71 éve? Emlékeztek-e arra az emberre, aki hét évtizede felsírt egy kicsit itt Budapesten, hogy később megrengesse előadásaival a Bakáts téri nagytemplom falait is?... Continue Reading →
Kedves Miklós Tibor! Drága Tibi! Ugye láttad? Ugye ott voltál a takarásban, ahogy régen, és te is láttad, hallottad, érezted ma este, amit mi? Életed egyik fő műve úgy kelt életre a hosszú fehér leplek között, a csillagos égbolt fényében,... Continue Reading →
Minden ünnepi sablontól mentesen, dübörgő minőségi rockzenével, kiváló színészi alakításokkal, látványos díszletek közt tette fel Szurdi Miklós rendezése a kérdést, mit tehet egy civil, amikor az ország és az egyén szabadsága a tét. A Talpra Magyar rockmusical méltó tisztelgés az... Continue Reading →
A színházsznobok poklában jártam ma este, és megperzselt. Annyira, hogy vissza akarok menni. Ha ez a színjátszás legalja, ahogy sok helyen olvastam mostanában a musicalekről, akkor én leülök a gödör fenekére, és boldog leszek, ha maradhatok. A Madách Színház átrendezett... Continue Reading →
Ma 64 éves a kedvenc színpadi zeneszerzőm. Sosem volt akkora reklámja, mint Pressernek, sosem kapott akkora rivaldafényt, mint Dés, de számomra így is ő a legnagyobb, mert mindig értékteremtő, eredeti és tiszta, amit létrehoz. A szövegben a kiemelések egy-egy videóra... Continue Reading →
Az alábbi interjút 2011-ben készítettem a kedvenc színpadi zeneszerzőmmel, a Madách Színház zenei vezetőjével. Irtó büszke voltam rá, hogy az öltözőjében beszélgethettem vele, és járkálhattam a színházban, mint egy bennfentes. Még soha nem tettem közzé ezt az írást. Itt volt... Continue Reading →
Drága Miklós Tibor! „Keresem a szót, keresem a hangot…” Találkozásunk első pillanatában megpusziltál, kérted, tegezzelek, és nehogy tanár úrnak, vagy igazgató úrnak szólítsalak. "Tibi vagyok.”..." "Nem számít, hogy hány év messzeség, az a perc ma sem múlt el még." De... Continue Reading →
Mérgezés, kóma, agyhalál. Kiváltó okuk: a musical. Arcátlanság, hogy ezt a diagnózist éppen egy immáron dedikált musicalszerző fogalmazza meg. A Csoportterápia virtuóz zenével, sziporkázó szövegekkel és egy fordulatokban gazdag történettel tart (görbe) tükröt a műfajnak és az emberi léleknek. A... Continue Reading →
Szeretet, barátság, hűség: olyan értékek, amelyek nemcsak Miklós Tibor legújabb művében, a Tom Sawyer és Huckleberry Finn kalandjaiban szervezik a történetet, hanem az író-rendező életének is legfontosabb pilléreit jelentik. Ezt példázza a családi musical megszületése, és az április 20-án esedékes Magyar... Continue Reading →
A Szabad Tér Színház és a Kolozsvári Magyar Opera közös produkciója Bozontos ősz hajú férfi ül az asztalra borulva a kocsma legeldugottabb szegletében, szakadt, szürke ruhában, megkeseredve. Ő Walter, a zseniális, de lecsúszott nyomozó, az egyetlen fiktív figurája a Báthory... Continue Reading →
Szívdobogás lüktetése, kisgyermek szorítása, mozdony dohogása, felnőtt ember halála. Megrázó és fájdalmas képekkel kezdődik a Madách Színház ősbemutatója, az Én, József Attila. A teátrum több mint húszéves musical tapasztalattal a háta mögött feldolgozó üzemből valódi alkotóműhellyé vált, ahol kuriózum született.... Continue Reading →
peszterblog 