Az előadásról írt kritikám eredetileg a Revizor kritikai portálon jelent meg. Meskó Zsolt és Derzsi György A tizenötödik című műve Kazinczy Lajos életét és vértanúhalálát mutatja be a hip-hoptól a szimfonikus balladáig ívelő zenével, korabeli dokumentumok, versek és ezeket összefűző... Continue Reading →
Régi vitám szerkesztő kollégáimmal, milyen műsort kell adnia egy televíziónak. Olyat, amilyet a néző (gondolunk, hogy) akar, vagy olyat, amilyet a hatalom támogat, vagy olyat, amely a készítők szerint értéket hordoz. Ez a három ritkán esik egybe. A József Attila... Continue Reading →
Játszani háborút háborús időkben. 1915-ben így született a Csárdáskirálynő, és 107 évvel később így játssza a Szibériai csárdást a József Attila Színház. A darabot 2021 októberében mutatták be, és mindenfajta újrarendezés nélkül egyik napról a másikra másképp szólalt meg 2022... Continue Reading →
A ki nem mondott mondatok drámáját vitte színre a Budapesti Operettszínházban Béres Attila 2019 tavaszán. A Carousel Molnár Ferenc Liliom című drámájának klasszikus musical feldolgozása, azonban a Nagymező utcában valahol a kettő közötti műfaj elevenedik meg. Nem ítélkezik, nem ment... Continue Reading →
Nem lehet mindenkiből rock sztár, de a metál szív a kiskosztümös mindennapok során is doboghat – ezt, és még sok más felemelő és elgondolkodtató témát is feldolgoz a Madách Színház Rocksuli című előadása. A kontinensen először a Madách Színház mutathatta... Continue Reading →
Hogyan nyúl hozzá egy a szó jó értelmében vett kommersz színház a huszadik századi magyar történelmi tragédiák sorozatához? Show-t csinál belőle. Ja, nem. Csak azt mondja. De miközben felcsendülnek az egyes korok dallamai, operett és sanzon részletei, aközben megelevenedik a... Continue Reading →
Színművészet, énekművészet és mozgásművészet együttállását hozta el az István, a király Budapesti Operettszínházban látható előadása. Aktuálpolitikától mentesen, a karakterek összetettségét kiemelve, az eredeti mű hibáit kiküszöbölve tárja a nézők elé Székely Kriszta rendezése két férfi önmagával és közegével vívott küzdelmét... Continue Reading →
A hófehér díszletben népdalokat éneklő fiatalok, élő hangszereken élő emberek játsszák az élő zenét, a sarkokból benyúl, beszól, beszáll egy-egy mondat, tárgy, ember. Ha nem tudnám, akkor is kitalálnám, ifjabb Vidnyánszky Attila rendezését látom. Kinek az ég alatt már senkije... Continue Reading →
Kedves Miklós Tibor! Drága Tibi! Ugye láttad? Ugye ott voltál a takarásban, ahogy régen, és te is láttad, hallottad, érezted ma este, amit mi? Életed egyik fő műve úgy kelt életre a hosszú fehér leplek között, a csillagos égbolt fényében,... Continue Reading →
Minden ünnepi sablontól mentesen, dübörgő minőségi rockzenével, kiváló színészi alakításokkal, látványos díszletek közt tette fel Szurdi Miklós rendezése a kérdést, mit tehet egy civil, amikor az ország és az egyén szabadsága a tét. A Talpra Magyar rockmusical méltó tisztelgés az... Continue Reading →
Alföldi Róberttel a címszerepben mutatta be 2018. februárjában a Radnóti Színház Shakespeare egyik legismertebb király drámáját, a III. Richárdot Andrej Şerban rendezésében. Az előadás aktuális utalásokkal teszi fel többek között azt a kérdést, meddig tűri szótlanul a nép a kiskirályok hatalomra... Continue Reading →
Szoktam én nem zenés színházról is írni. Alábbi recenzióm a Fidelio.hu-n jelent meg. A budapesti Radnóti Színház és a Bukaresti Nemzeti Színház együttműködésének köszönhetően május végén Ionesco Különórája vendégeskedett a Nagymező utcában. A darabválasztás elsőre furcsának tűnt, hiszen a mű... Continue Reading →
Mérgezés, kóma, agyhalál. Kiváltó okuk: a musical. Arcátlanság, hogy ezt a diagnózist éppen egy immáron dedikált musicalszerző fogalmazza meg. A Csoportterápia virtuóz zenével, sziporkázó szövegekkel és egy fordulatokban gazdag történettel tart (görbe) tükröt a műfajnak és az emberi léleknek. A... Continue Reading →
A Szabad Tér Színház és a Kolozsvári Magyar Opera közös produkciója Bozontos ősz hajú férfi ül az asztalra borulva a kocsma legeldugottabb szegletében, szakadt, szürke ruhában, megkeseredve. Ő Walter, a zseniális, de lecsúszott nyomozó, az egyetlen fiktív figurája a Báthory... Continue Reading →
Szívdobogás lüktetése, kisgyermek szorítása, mozdony dohogása, felnőtt ember halála. Megrázó és fájdalmas képekkel kezdődik a Madách Színház ősbemutatója, az Én, József Attila. A teátrum több mint húszéves musical tapasztalattal a háta mögött feldolgozó üzemből valódi alkotóműhellyé vált, ahol kuriózum született.... Continue Reading →
peszterblog 