Szólongatás című monodrámáját 2023-ban mutatta be Szemerédi Bernadett. A színésznő saját személyes tapasztalatain át beszél arról, amiről kevesen. Meddőségről, a gyermekáldásig vezető kínszenvedéssel, önelfogadással, önostorozással teli útról. Versek, dráma és regény részletek, dalok és csendek mesélnek várakozásról és gyászról, hitről... Continue Reading →
Hangosan és hatásosan indult az Erkel Színház első évada. A Trón című musical premierén a teátrum bemutatta új színpadtechnikájának, hangrendszerének és társulatának legjavát is, sőt egy műfajtörténeti kiállítással avat be a zsánerbe, tiszteleg elődei és pályatársai előtt. Tanúként feljegyzem és... Continue Reading →
Vérbő, humorral átszőtt, mélységekkel teli Őszinteség, bátorság, jó szándék, így lesz világ egy sokkal jobb hely. Ez a legegyszerűbb üzenete a Szegedi Szabadtéri Játékok és az Erkel Színház közös produkciójának, A 3 Testőr című musicalnek. Akinek ez elég, megelégszik azzal... Continue Reading →
Az Újra hulla Simon Kornél rendezésében, Galambos Attila fordításában a 6SZÍN egyedi hangvételű előadásainak kiváló sorozatába illik, melyek bár messziről eszképistának tűnnek, közelről nagyon is a jelenről, a minket körülvevő személyes és társadalmi valóságról beszélnek szórakoztatóan, elgondolkodtatóan, az indulatok helyett... Continue Reading →
Repertoárt hirdetett a januárban új vezetéssel új irányba induló Erkel Színház, ahol a klasszikus musicalek mellett magyar darabok lesznek láthatók, a műfajt jól ismerő és magas szinten művelő alkotókkal, előadókkal és felújított színpadtechnikával. Elemző írásomban kitérek az Erkel Színház körüli... Continue Reading →
Egy, a szesztilalom üdvöskéivé avatott sorozatrabló-rendőrgyilkos szerelmespár, emelve két felvonásra, meg három fogás, osztva tíz kétezres évekbeli slágerrel, szorozva ismeretlen változóként néhány koktéllal. Az egyenlet végeredménye egy kellemes nyáresti kikapcsolódás a budapesti Orfeumban, ahol Böhm György rendezésében Muri Enikő és... Continue Reading →
Míg a halál tabu, míg az húsba vágó őszinteség kínos, míg a közöny kényelmes, addig bár nem könnyű, de fontos az Örkény István Színház Dollár Papa Gyermekei társulattal közös előadása Ördög Tamás rendezésében a stúdiószínpadon. Nehéz, fájdalmas, ahogy minden,... Continue Reading →
Vérvörösen megvilágított színpadi előtérben egy jelenetbe sűrítve elevenedik meg a Traviata a mintegy haláltáncot járó fekete kosztümös táncosokkal körülvett Violettaval és a megtört Alfredoval, a háttérben a páholyban piros esélyi ruhás nő, oldalán elegáns férfival, miközben Verdi klasszikusával összesimulnak Bryan... Continue Reading →
Az előadásról írt kritikám eredetileg a Revizor kritikai portálon jelent meg. Meskó Zsolt és Derzsi György A tizenötödik című műve Kazinczy Lajos életét és vértanúhalálát mutatja be a hip-hoptól a szimfonikus balladáig ívelő zenével, korabeli dokumentumok, versek és ezeket összefűző... Continue Reading →
Játszani háborút háborús időkben. 1915-ben így született a Csárdáskirálynő, és 107 évvel később így játssza a Szibériai csárdást a József Attila Színház. A darabot 2021 októberében mutatták be, és mindenfajta újrarendezés nélkül egyik napról a másikra másképp szólalt meg 2022... Continue Reading →
A ki nem mondott mondatok drámáját vitte színre a Budapesti Operettszínházban Béres Attila 2019 tavaszán. A Carousel Molnár Ferenc Liliom című drámájának klasszikus musical feldolgozása, azonban a Nagymező utcában valahol a kettő közötti műfaj elevenedik meg. Nem ítélkezik, nem ment... Continue Reading →
Tízéves a Harmadik figyelmeztetés színészzenekar, jubileumi koncertjüket a Magyar Színházban tartották. Miért járj ilyen együttesek koncertjére? Mert teljesen más világ. Olyat láthatsz, hallhatsz, amit semmilyen más koncerten nem. És miért éppen a Harmadik figyelmeztetés koncertjeire? … … mert László Zsolt... Continue Reading →
Hogyan nyúl hozzá egy a szó jó értelmében vett kommersz színház a huszadik századi magyar történelmi tragédiák sorozatához? Show-t csinál belőle. Ja, nem. Csak azt mondja. De miközben felcsendülnek az egyes korok dallamai, operett és sanzon részletei, aközben megelevenedik a... Continue Reading →
A hófehér díszletben népdalokat éneklő fiatalok, élő hangszereken élő emberek játsszák az élő zenét, a sarkokból benyúl, beszól, beszáll egy-egy mondat, tárgy, ember. Ha nem tudnám, akkor is kitalálnám, ifjabb Vidnyánszky Attila rendezését látom. Kinek az ég alatt már senkije... Continue Reading →
Minden ünnepi sablontól mentesen, dübörgő minőségi rockzenével, kiváló színészi alakításokkal, látványos díszletek közt tette fel Szurdi Miklós rendezése a kérdést, mit tehet egy civil, amikor az ország és az egyén szabadsága a tét. A Talpra Magyar rockmusical méltó tisztelgés az... Continue Reading →
A színházsznobok poklában jártam ma este, és megperzselt. Annyira, hogy vissza akarok menni. Ha ez a színjátszás legalja, ahogy sok helyen olvastam mostanában a musicalekről, akkor én leülök a gödör fenekére, és boldog leszek, ha maradhatok. A Madách Színház átrendezett... Continue Reading →
Alföldi Róberttel a címszerepben mutatta be 2018. februárjában a Radnóti Színház Shakespeare egyik legismertebb király drámáját, a III. Richárdot Andrej Şerban rendezésében. Az előadás aktuális utalásokkal teszi fel többek között azt a kérdést, meddig tűri szótlanul a nép a kiskirályok hatalomra... Continue Reading →
Ma megint szóba került. Valahogy mindig szóba kerül. És nemcsak az irodában, és nemcsak érintettekkel. Beszélünk róla az utcán, a boltban, a kocsmában. Ajánljuk, ha gyerekeknek keresnek előadást, és ajánljuk, ha felnőttek kikapcsolódásra vágynak. Javasoljuk jobboldalra és tanácsoljuk baloldalra. Nem... Continue Reading →
A Mester és Margarita története tizenhat éves korom óta az életem része, évente legalább kétszer elolvasom, és számtalanszor csak úgy találomra felcsapva ízlelgetem újra a misztikus történetet. A leglenyűgözőbb regény, amit valaha olvastam. Tudtam, hogy ezt az élményt nem kérhetem... Continue Reading →
A Szabad Tér Színház és a Kolozsvári Magyar Opera közös produkciója Bozontos ősz hajú férfi ül az asztalra borulva a kocsma legeldugottabb szegletében, szakadt, szürke ruhában, megkeseredve. Ő Walter, a zseniális, de lecsúszott nyomozó, az egyetlen fiktív figurája a Báthory... Continue Reading →
Jó néhány halált láttam már színpadon. Fájdalmasat, teátrálist, banálist, de olyan megrázó, érzelmileg indokolt és színészileg tökéletesen kivitelezett elmúlást, amilyet Serbán Attila Júdás szerepében produkált, még nem tapasztaltam. A Madách Színház 2010-es évadának szuperprodukciója, a Jézus Krisztus Szupersztár ugyan Jézus... Continue Reading →
peszterblog 