Hangosan és hatásosan indult az Erkel Színház első évada. A Trón című musical premierén a teátrum bemutatta új színpadtechnikájának, hangrendszerének és társulatának legjavát is, sőt egy műfajtörténeti kiállítással avat be a zsánerbe, tiszteleg elődei és pályatársai előtt. Tanúként feljegyzem és... Continue Reading →
Repertoárt hirdetett a januárban új vezetéssel új irányba induló Erkel Színház, ahol a klasszikus musicalek mellett magyar darabok lesznek láthatók, a műfajt jól ismerő és magas szinten művelő alkotókkal, előadókkal és felújított színpadtechnikával. Elemző írásomban kitérek az Erkel Színház körüli... Continue Reading →
A minőségi musicaljátszás iskolapéldája A nyomorultak 2024-es bemutatója a Madách Színházban. Két év kihagyás után új szereposztással, felfrissített rendezéssel, mellbevágó pillanatokkal tért vissza a zenés színház klasszikusa az Erzsébet körútra. A kritika rövidített változata a Revizoronline.com felületén jelent meg. Zenés... Continue Reading →
Megemlékezést akartam írni. Néhány sort, arról, aki ma ünnepelné születésnapját, és aki már nincs velünk, nincs köztünk, nincs nekünk. De nem tudok. És nemcsak, hogy nem tudok, de nem is kell. Miklós Tibor író, szövegíró, műfordító, ízig-vérig színházi ember. Volt.... Continue Reading →
1972. január 18-án a Műszaki Egyetem E épületében mutatták be először Magyarországon Andrew Lloyd Webber remekművét, a Jézus Krisztus Szupersztárt, a Broadway bemutató után csupán három hónappal… Ennyit a darab történetéről, hiszen azóta annyi kiváló, felejthetetlen, sikerült és „vettem volna... Continue Reading →
Kedves színházbarátok, kedves színházcsinálók, kedves előadók, énekesek, zeneszerzők! Emlékeztek-e, mit köszönhetünk a mai napnak? Mi történt 71 éve? Emlékeztek-e arra az emberre, aki hét évtizede felsírt egy kicsit itt Budapesten, hogy később megrengesse előadásaival a Bakáts téri nagytemplom falait is?... Continue Reading →
Kedves Miklós Tibor! Drága Tibi! Ugye láttad? Ugye ott voltál a takarásban, ahogy régen, és te is láttad, hallottad, érezted ma este, amit mi? Életed egyik fő műve úgy kelt életre a hosszú fehér leplek között, a csillagos égbolt fényében,... Continue Reading →
Ma 64 éves a kedvenc színpadi zeneszerzőm. Sosem volt akkora reklámja, mint Pressernek, sosem kapott akkora rivaldafényt, mint Dés, de számomra így is ő a legnagyobb, mert mindig értékteremtő, eredeti és tiszta, amit létrehoz. A szövegben a kiemelések egy-egy videóra... Continue Reading →
Drága Miklós Tibor! „Keresem a szót, keresem a hangot…” Találkozásunk első pillanatában megpusziltál, kérted, tegezzelek, és nehogy tanár úrnak, vagy igazgató úrnak szólítsalak. "Tibi vagyok.”..." "Nem számít, hogy hány év messzeség, az a perc ma sem múlt el még." De... Continue Reading →
A Szabad Tér Színház és a Kolozsvári Magyar Opera közös produkciója Bozontos ősz hajú férfi ül az asztalra borulva a kocsma legeldugottabb szegletében, szakadt, szürke ruhában, megkeseredve. Ő Walter, a zseniális, de lecsúszott nyomozó, az egyetlen fiktív figurája a Báthory... Continue Reading →
Jó néhány halált láttam már színpadon. Fájdalmasat, teátrálist, banálist, de olyan megrázó, érzelmileg indokolt és színészileg tökéletesen kivitelezett elmúlást, amilyet Serbán Attila Júdás szerepében produkált, még nem tapasztaltam. A Madách Színház 2010-es évadának szuperprodukciója, a Jézus Krisztus Szupersztár ugyan Jézus... Continue Reading →
peszterblog 