Vérvörösen megvilágított színpadi előtérben egy jelenetbe sűrítve elevenedik meg a Traviata a mintegy haláltáncot járó fekete kosztümös táncosokkal körülvett Violettaval és a megtört Alfredoval, a háttérben a páholyban piros esélyi ruhás nő, oldalán elegáns férfival, miközben Verdi klasszikusával összesimulnak Bryan Adams dallamai. A Pretty Woman operajelenete tömörítve hordozza mindazt, amit a Madách Színház és Szirtes Tamás gondol a zenés színházról. A megalkuvás nélküli igényesség idomainak kidomborulása a szórakoztató könnyedség leple alatt.
Harmincéves a film, ötéves a musical, de Vivian története, a Micsoda nő kortalan. A jobb sorsra érdemes utcalány találkozása a magának való, munkamániás milliárdossal, akik megváltják egymás életét és valóra váltják a mesét, meghódította a filmvásznat, majd a chicagoi bemutató után a Broadway, a West End, Hamburg, Krakkó, Milánó és Barcelona színpadait. 2023. szeptember 15-16-17-én Budapesten a Madách Színház mutatta be a Hamupipőke és a lányregények keresztezésének is beillő történetet. A darab a film egyenes színpadi adaptációja – Garry Marshall és J. F. Lawton forgatókönyvének felhasználásával, melyhez Bryan Adams írta a zenét, Jim Vallance a dalszöveget – nem szakad el az eredeti cselekménytől, néhány szerepösszevonástól és helyzetmodernizálástól eltekintve, a színház adta lehetőségekhez mérten követi a mozi dramaturgiáját. Megkapjuk a Riga-lánc lazaságú, nagyszájú, utcai körülmények közt edzett, karakán, mégis a világra rácsodálkozó, álmodozó, dögös, de érzékeny Viviant, és a kissé befeszült, szorongásos, de az üzleti életben könyörtelen, jóképű Edwardot, akik mellett persze ott a dörzsölt és tapasztalt, de jó lelkű örömlány, Kit (a filmben Cica) és a tenyérbemászóan patkánylelkű Stuckey. A csillogó felszín mögött megjelenik a züllés, a magány, az elhagyatottság, a csalódottsád, a kiégettség, és a mindezek ellenére örökké ott bujkáló remény.
A musical történetmesélését egy, az avatatlanok számára újnak számító narrátor és kvázi deus ex machina szerepben megjelenő karakter, Happy Man segíti. A figura a filmben is látható, igaz csupán kétszer egy percre, de ki ne emlékezne a laza fazonra a film végén, aki ezt mondja: Isten hozott Hollywoodban! Te miről álmodozol? Mindenki ide hozza az álmait, mert ez Hollywood. […] Csak álmodozzatok! Mert álmodni jó! Ebből a néhány sorból született a darab legsziporkázóbb alakja, a Hollywood Boulevard tündérkeresztapja, az epizódszerepeket magára öltő, szálakat mozgató Happy Man (boldog ember). Ő a mesélő, a szálloda igazgató, a boltvezető, a szenátor, a bárzongorista, a versenytáncos, a képzeletbeli rocksztár és a kis hang a fejedben, amely azt mondja: álmaidat ne, ne, ne add soha fel…
Az álmok városát Vízvárdi András animációkkal telített díszlete adja, a forgószínpadra épített kétoldalt magasított, középen átjárható emeletes épülettel és az előszínpadot határoló, leereszthető fallal. A LED-falon megjelenő animációk idézik meg Hollywood látképét, a bár neonfényeit, de a klasszikussá vált ruhapróba jelentben ezek segítenek az öltözetek bemutatásában is. Minden tele szexisséggel és fesztelenséggel, miközben precízen működik a gépezet: a díszlet síkja centire pontosan ereszkedik a forgószínpadon érkező ágy köré az előtérben táncoló pár mögé (szcenika: Szűcsborus János). A Madarász János tervezte világítás fókuszálja a figyelmet, szinte fel sem tűnik a lenyűgöző pontossággal véghez vitt térváltás. (mindezek mellett szükségtelenül kínos a láthatatlan autóajtó nyitása-csukása…)
Rományi Nóra jelmezei egyszerre idézik meg a filmet, többek közt az ikonikus piros báliruhával vagy a pöttyös kalappal, kacsintanak a kilencvenes évek világára a sok farmerral, baseball sapkával, bőrszerkóval, és hordozzák a mai kor vonalait. Az előadásvégi taps egyharmada a Madách Színház műszakjának és háttérben szolgáló munkatársainak – öltöztetőknek, sminkeseknek, fodrászoknak, kellékeseknek – szól. A másik egyharmad a zenekarnak és hangosításnak, mely úgy szólaltatja meg Bryan Adams jellegzetes dalait, akár egy koncerten. A pop, a rock, az opera és a balladisztikus lírai dalok egyaránt hibátlanul szólnak.
A harmadik harmad pedig a színészeknek, a tánckarnak és kórusnak szól, akik alibizés és megúszás nélkül hatalmas fordulatszámon robognak két és fél órán át. A főszerepeket – az en suit játszás miatt – kettős és hármas szereposztásban játsszák. Mindhárom főhősnő gyönyörű, szexi, energikus, hatalmasat énekel és kijátssza a karakterfejlődésben rejlő lehetőségeket, a naivitástól az önbecsülést a gazdagságnál is többre tartó méltóságig. Arany Tímea cserfes, fesztelen, lehengerlő mozgású, hangjával gyönyörűen játszó Vivian, aki magát védve legalább olyan határozott, amilyen megrendítően érzelmes örömlánnyá válásának elmesélésekor. Gubik Petra kezdettől a magabiztos lányt alakítja, erőteljes énekkel, – számomra kicsit túlságosan is erőteljes még az intimebb helyzetekben is – bravúros szólókkal. Zámbó Brigitta – a főpróba alapján – légies énekléssel egy líraibb lelkületű, álmodozó lányt mutat be. Társuk váltásban a szép arcú-szép hangú, fess, de tétován erőtlennek ható Solti Ádám, akiről nehezen lehet elhinni, hogy buldózerként tarolja le az üzleti világot. Valamint a lezser eleganciát egy csipetnyi pimaszsággal fűszerező, prózában sokkal érettebb Pesák Ádám. A mindenre elszánt Phillip Stuckey szerepében Posta Victor lubickol a kígyó alattomosságát, a róka ravaszságát és a bivaly erejét vegyítve tekintetében, mozgásában. Szirtes Tamás helyében elgondolkodnék benne Edward harmadik szereposztásának, hiszen nemcsak hangja, de sármja és tartása is van a szerephez. A torkot próbáló dalokat lefegyverzően előadó barátnőt és mentort Kecskés Tímea, Molnár Gyöngyi és Sári Éva alakítja, kiváló humorérzékkel, vadítóan vonzón – a nyílt színi tapsot jogosan bezsebelve.
Az előadás abszolút ziccer szerepe Happy Man. Sánta László, Serbán Attila és Borbély Richárd osztozik az álomgyáros karakterén. A három karakterszínésznek jutalomjáték a szerep, amelyben minden percben keményen megdolgoznak a megérdemelt sikerért. Úgy alakult, hogy Serbánt és Sántát csupán a nyílt próba alkalmával láttam röviden, de abban a néhány percben is bizonyították sokszínűségüket, alak – és alkatváltó képességüket. Happy Man szerepét akár, ha Borbély Richárdra írták volna. Játékosság, szertelenség, huncutság, komolyan-vettség, karcosság és lágyság egyszerre van jelen alakításában, ahogy a rock, a pop, a klasszikus a hangjában. S miközben átalakulásainak vége-hossza nincs, Tihanyi Ákos kicsit sem visszafogott koreográfiáját táncolja, kívülről játszi könnyedségnek tűnő rutinnal, bírva lélegzettel és lélekkel az utolsó kitartott hangig.
Nem köt kompromisszumot az előadás egy jelenet erejéig sem, így Kapi Zsuzsanna szoprán és Baksa András tenor hozzák el a Madách színpadára egy jelenet erejéig a Traviatat. Ugyanakkor nem hallgatható el az a néhány – remélhetőleg javítható – minimum furcsaság, amely minden remeklés ellenében is nyomot hagy a figyelmes nézőben. Vérzik a szívem, hogy a “rémült órák könnyét én felszárítom mind” és a “szél csupálta lombok is csak panaszukat zúgják” sorok után a fordítás színvonala addig terjed, hogy ilyen mondatokat kapunk: „Legyünk realisták. Mindenkinek kell egy álom.” Mi? A realista és az álmodozás…? Bár nem ismerem az eredeti angol szöveget, de egy kicsit több gondossággal átgondolhatóak lennének az ehhez hasonló paradoxonok és/vagy a dalszövegekben meg-megjelenő kínrímek… Sajnos, miközben a film népszerűségére épít a darab, még csak a film legendás szinkronját sem vették elő a fordításkor, holott konkrét jelenetek vannak a filmből, a konkrét poénokról nem szólva. Értem én, hogy Cinderella magyarul Hamupipőke és nem Hófehérke, de Hókefélkét lecserélni Hamu-Csezdmeg-Pipőkére hagy némi kívánni valót maga után… Egy Hamupopókával még kiegyeznék… Hasonlóan érthetetlen, bár lehet, hogy szerződéses kikötés, hogy Kit miért nem kaphatta a szinkronból jól ismert Cica nevet, hisz a neve nincs kiénekelve sehol, így nem is befolyásolja a szótagokat… 2023-ban egy karakán utcalány nem hagyja állcsúcson vágni magát, hogy csillagokat lásson, így a darabba bekerült egy önvédelmi jelenet, amelyben azért a szép karcsavarás mellett elférne egy ágyékrúgás, (leánykori nevén tökönrúgás) amúgy belevaló csajos módon. A fináléban felvonultatott hangszereken imitált zenélés szerepét még mindig keresem… Ha valaki megfejti, írja meg hozzászólásban.
Mindezekkel együtt a Pretty Woman – Micsoda nő pont azt adja, amit a film is kínált annak idején, modern kori tündérmesét álmokról, szerelemről, rámutatva az önazonosság fontosságára, a mindenkor pislákoló remény erejére. Könnyed kikapcsolódás, romantikus és szórakoztató, Bryan Adams vérpezsdítő zenéjével, nagyszabású látvánnyal, pazar tánckarral, kiváló énekkarral, néhány kiemelkedően jó alakítással, akár, ha a Broadway színpadán látnánk.
2023. szeptember 12. 13. 26.
Teljes szereposztás és jegyek: https://madachszinhaz.hu/szindarab/pretty-woman-micsoda-no
Koreográfus: Tihanyi Ákos
Díszlet- és animációtervező: Vízvárdi András
Jelmeztervező: Rományi Nóra
Zenei vezető: Köteles Géza
Karmester: Köteles Géza, Zádori László
Világítástervező: Madarász János
Szcenikus: Szűcsborus János
Hangtervező: Póczak Bence
Korrepetítor: Asztalos Rita, Axmann Péter, Balogh Zsolt, Drexler Vajk
Játékmester: Molnár Ferenc
Koreográfus asszisztens: Balázs Dávid
A rendező asszisztense: Balog Tímea
Rendező: Szirtes Tamás
peszterblog 
Leave a comment