peszterblog

Hangosan és hatásosan indult az Erkel Színház első évada. A Trón című musical premierén a teátrum bemutatta új színpadtechnikájának, hangrendszerének és társulatának legjavát is, sőt egy műfajtörténeti kiállítással avat be a zsánerbe, tiszteleg elődei és pályatársai előtt. Tanúként feljegyzem és kitágítom a magyar színháztörténet pillanatát: 2025. szeptember 19. 19.00 óra.

Túl az új Erkel Színház első bemutatóján, az előadás után nem is annyira a darab körül járnak a gondolataim, mint inkább a színház körül. Mindazon, ami a bemutatóig vezetett, s ami a bemutatót kísérte. Azon a bizonyos bianco csekken, amelyet májusban kaptunk a színház vezetőjétől, Szente Vajktól. Ma aprópénzre váltottuk, és a magam részéről egyelőre nyereséget könyvelek el.

Az Erkel vad röptéje alig kilenc hónappal ezelőtt vette kezdetét. Ennyi idő alatt összeállt egy zenés-színész válogatottként is aposztrofálható társulat, kvalitásos tánckar és ensemble, precíz műszak, és szakmabeliként áhítattal figyelem a színházi marketing terén újító, bátor, tudatos és ízléses pr-marketing-sajtó csapatot. Mindehhez jött a nyár folyamán a teljesen átalakított színpad, mely a szálkás deszkák helyett immár kettős forgóval rendelkezik, hatalmas LED-falakkal egészül ki, a Drucker Péter vezette zenekar a mélyben kap helyet, és a zsinórpadlás is zsúfolva lehet a technikával, amelyet a debütáló előadásban is megvillantottak.

A májusi nyitókoncert után szeptember 13-án hagyományteremtő szándékkal a Musicalek Éjszakájával kezdték meg az évadot a II. János Pál pápa téren. A hat órás zenés színházi maraton során volt karaoke, casting, vetélkedő, improvizációs dalszerzés, színészsimogató a folyosón, báránykás fotósarok, hasznos és haszontalan cukiságok a shopban, finomságok a büfében, talk-show a színpadon, és zene-zene-zene az első évad darabjainak részleteivel. Hosszan tudnék mesélni róla, de más már megtette. Mindössze három, a színház hozzáállását mutató részletet emelek ki. 1. Az, hogy következetesen a „barátaink” néven nevezik nézőiket, azt mutatja, a közönségre valóban közösségként gondolnak, és törekednek ennek építésére. Még a vitriolvérű, felvágott nyelvű, kákán csomót találó, köntörfalazásmentes kritikust is szeretettel fogadják. Érdemjegy: Kiváló, dicsérettel. 2. Marketing szempontból többet ért ez az este a sok százezres megosztásokkal, mint a sokmilliós hirdetés a 4-6-os villamos vonalán. Érdemjegy: Kiváló, csillaggal. 3. Hogy ezt a hatalmas rendezvényt a főpróba héten bevállalta és szívvel-lélekkel végig csinálta az egész nyáron hajtott alkotógárda, műszaki csapat és a teljes színház, már önmagában is tiszteletre méltó. De az, hogy mindez szinte hibátlanul meg is valósult, az viszont már csodálatra méltó. A hat órás rendezvényben mintegy tizenöt perc csúszás volt csupán, és csak egy programelem maradt el, (amelyet csak azért fájlaltam, mert kifejezetten azért mentem), a színpadtechnikai bemutató, miközben a hangulat végig remek volt, lehetett jókat beszélgetni, ismerkedni, „rajongani”, felfedezni. Érdemjegy: Kiváló, dicsérettel és még ajándékkönyvet is kaphatnának az évzárón. Talán egyszer kapnak is.

Az első évad nyitányát kísérő látványosságok közül mégis a premierre elkészült, a Musical Sétányon, vagyis az erkély kerengőjében megtekinthető A magyar musical története kiállítástól dobbant igazán a szívem. A kiállítás emléket állít a magyar musicalnek egészen a kezdetektől az Erkel Színház jelenlegi korszakáig. Solt Róbert fotókkal illusztrált történeti áttekintésében, melyet Galambos Attila író, műfordító és Török Katalin, a színház pr-marketing vezetője gondozott szerkesztőként, és amelyhez a dizájnt Kun Dávid grafikus készítette, az első magyar musicalként számon tartott Egy szerelem három éjszakája bemutatójától, a Presser érán és az István a király berobbanásán át eljutunk a műfajt itthon igazán meghonosító és időről-időre megújító, legendás Rock Színházig. Majd a vidéki bemutatók és budapesti sikerek után Kocsák Tibor műfajra gyakorolt hatását részletezi, megismerhetjük a Valahol Európában diadalútját is, majd megérkezünk az Operettszínház musical korszakához, és a Madách Színház musical pályázatát követően ott találjuk magunkat a musical modernkori otthonában, ahol a fiatal generáció folytatja elődei útját, és remélhetőleg tovább viszi azt a bátorságot, minőségre való törekvést és olthatatlan alkotóvágyat, amellyel ez a műfaj megszületett itthon. Ez a musicaltörténeti kiállítás nem pusztán bevezeti a nézőt a zsáner honi históriájába, de tiszteleg az elődök előtt és elismeréssel szól a jelenleg is alkotó pályatársakról. Mindezt élményszámba menően jó stílusban. Elegáns, alapos, fontos. És gyönyörűszép.  

Az Erkel Színház első bemutatóját Galambos Attila és Szente Vajk jegyzi Juhász Levente zeneszerzővel. A szerzőhármas ötödik közös darabja Hunyadi Mátyás útját mutatja be apja, Hunyadi János halálától a királyválasztásáig. Aki történelem órát vár, csalódni fog, mert bár az eseményeket tekintve történelemhű a darab, karakterei között feltűnik néhány fiktív személy, akik kizökkentik a valóság kontextusából. Az első felvonás sodró, izgalmas fordulatokkal, a történelem véráramában jó érzékkel kitapintott lüktetéssel, karakter és konfliktus ívekkel, lendületes és változatos, rock és popzenei kísérettel. A második felvonásban szűkebben mérték az alkotók a jó szövegű dalokat és az eredi zenéket. Számos dal idézi korábbi darabjaik zenei témáit, Mátyás záró jelenetének mondatai pedig annyira egyszerű tőmondatok, mintha valamely mai politikus Facebook oldaláról másolták volna. A dramaturgia és a rendezés viszont valamelyest kitölti ezeket a réseket, hovatovább, aki nem ismeri a szerzők korábbi nagy musicaljeit, nem fog feltűnni a zenei áthallás. Többet a történetről a fordulatok elmesélése nélkül nem tudnék írni, ezért azt elteszem máskorra. Mindezekkel együtt érdekes politikai, erkölcsi és egzisztenciális kérdéseket felvető darab született, melynek bemutatóján a pályájuk elején járó fiatalok mellett a műfaj igazi titánjai is színpadra léptek.

Szabó P. Szilveszter elegáns, indulattal fűtött, drámai Cillei Ulrichot rajzol, Auksz Éva maga a megtestesült úr-nő, férfiasan határozott, szelíden szerető Szilágyi Erzsébet. Nem meglepő, hogy mindketten énekükkel is úgy hozzák a karaktert, hogy vigyázzba áll a szempillám is tőlük. Kovács Gyopár szenvedélyesen és érzékien jeleníti meg a félig fikciós Garai Annát, bár egy idő után inkább parodisztikus, hogy szegény lányt állandóan a levegőben ráncigálják a katonák. (Péntek Fanni alakításával később kiegészítem az írást) Az apját alakító Feke Pál kétségkívül az egyik legjobb hangú musiacal énekes, amit ebben a szerepben is bizonyít, Garai László az ő alakításában mégsem igazán kígyó, sokkal inkább sakál. Az a körmönfontság még hiányzik a karakterformálásából, ami a korábbi kecskeméti előadásban oly tenyérbe mászóvá tette Orth Péter nádorát. Fejszés Attila hangban és tartásban is uralja Jan Griska karakterét, ahogy Szerednyei Béla is a hasonlóan rövid időre feltűnő Habsburg III. Frigyesként egyaránt kijátssza a császár magabiztosságát és bizonytalanságát (Trokán Péter alakításával később kiegészítem a cikket). A gyerek Podjebrád Kunigunda szerepében Berkecz Petra fiatal kora ellenére megnyerő és profi, a hangsúlyai az idővel természetesebbé válnak majd, ez nem kétséges. Brasch Bence rövid, ám annál fontosabb szerepben, Hunyadi Lászlóként lírai és katonás egyszerre, és hangja hallatán magától pattannak le a gombok a blúzokról (az enyémről legalábbis…).

Az előadás ellenlábas fő karaktere V. László, Ladislaus, Veréb Tamás megformálásában kislelkű, kegyetlen, kéjsóvár, ugyanakkor szánni való és számító. A fiatal színészt egészen kicsi gyermek kora óta nézem színpadon, de még ma is ledöbbenek, micsoda hangja és technikája van, amellyel minden alkalommal megbabonáz, magával ragad. Hasonlóképpen meglep – s beszélegetésekből kiderült, nemcsak engem – minden előadásban egy újabb árnyalattal, melyet hozzátesz a magát nagyformátumú királynak áhító, kisstílű gazfickó karakteréhez. (Braga Nikita alakításával később kiegészítem a cikket) Ellenfele a mű főszereplője, a becsületes, igazságkereső, sorsa elől menekülni nem képes Mátyás. Ember Márk, akit alapító társulati tagságának bejelentése óta többen „Erkel Márk” néven emlegetünk, ezzel a premierrel végleg megérkezett a zenés színházba. Kiváló érzékkel találja meg a mértéket a humorban, a kisfiús sármban és a határozott harciasságban, biztos énekhanggal és jól koordinált mozgással. Kirobbanó energiájával betölti a színpadot és a hatalmas nézőteret.

Az előadás egyértelmű sztárja, a Mátyás „bal kezét”, a sziporkázóan nagy dumás Petrus barátot alakító Borsi-Balogh Máté, az Örkény Színház színművésze. Olyan könnyed, frappáns, jó ütemérzékű, virgonc mozgású, amilyen nagyszerűen énekel. (Cseh Dávid Péter alakításával később kiegészítem a cikket)

S miután képzeletben végignéztük a zenés-színész válogatott tablóját, teljesen érthetetlen, hogyan került az előadásba a hangilag minimum bizonytalan Trokán Nóra, akinek a másik fikciós karakter, Zófia szerepében színészi játéka erőtlen, éneke hamis.  (Bori Réka alakításával később kiegészítem az írást)

Szente Vajk rendezésében ezúttal a tánc és a monumentális képek dominálnak. Reneszánsz freskók tömegjeleneteit idéző epizódok és a modern kori színekkel festett víziók teszik nagyszabásúvá az előadást. Jó példa erre, mikor a lilás fehér térvilágításba élesen hasít a neonzöld, miközben a talpig feketébe öltözött kígyó lelkű Garai eladja hazáját és feláldozza lányát. A díszlet ezúttal sem szenved hiányt lépcsőkben, amelyeket meg is járnak nem egyszer, de százszor a szereplők, a háttérben pedig fut a hangulatteremtő, helyszínt festő vetítés. A látvány Rákay Tamás munkája, a világítás ezúttal is Madarász János „Madár” kezében volt. A Kovács Yvette Alida tervezte jelmezek fantasyre hajazó, korabeli szabású, magyar motívumokkal díszített kosztümök, a prágai színben a nők mai business casualre emléketető ruhákban vonulnak, a látomásos jelenetekben pedig neonszemű démoni kígyók tekeregnek és fekete, borzongató bozontos árnyalakok teszik rémisztővé a képzelgéseket. És alászállt egy hatalmas holló is.

A csatajelenetekben a pontosság mellett elférne egy kis erő, reméljük, Kovács Géza kaszkadőr vívóleckéi folytatódnak és ez is meglesz. A Túri-Lajos Péter vezette tánckar és ensemble egészen rendkívüli fizikai és művészi teljesítményt nyújt az előadásban. Az összetett és látványos, akrobatikus, kortárs, hip-hop elemeket vegyítő koreográfiában pontosan, energikusan és könnyedén táncolják be a színpadot úgy a táncművészek, mint az énekes ensemble tagjai. Főhajtás a komplexitásért!!

Az egy héttel ezelőtti Musicalek Éjszakáján tapasztalt hangosítástechnikai hiányosságokat szinte teljesen sikerült kiküszöbölni, bár érdemes lenne finomhangolni a rendszert, mert az ensemble szólistái is megérdemlik, hogy hallja őket a közönség. A hangerő néha az érthetőség rovására megy, az első sorokban és színpad közeli páholyokban roppant hangos, de a hátsó szektorban már éppen jól élvezhető. Összességében jól vizsgázott a technika mind fény, mind hang, mind a színpad területén.

Minden előadás közben vagy után felteszem a kérdést magamnak, vajon a műfajtörténeti kiállításban is joggal megemlített Miklós Tibornak tetszett volna-e. „Tibi, milyen volt?” Ma azt hiszem, Tibi nagyon boldog lett volna. A műfaj, amelynek hazai megszületésében nagy érdemeket szerzett, hat évtized után otthonra talált. Született egy jó társulat, mely méltó körülmények között, értékes alaptörténetből újító, a korszellemre nem felülő, mégis mai előadással kezdte meg működését.

Helló, Erkel. Jó, hogy vagy.

2025.09.19. 19 óra

Teljes színlap és jegyek: https://erkelszinhaz.hu/

Alkotók:

Szöveg Galambos Attila-Szente Vajk

Zene Juhász Levente

Rendező Szente Vajk

Díszlettervező Rákay Tamás

Jelmeztervező Kovács Yvette Alida

Zenei vezető Károly Kati

Koreográfus Túri Lajos Péter

Hunyadi Mátyás Ember Márk

Hunyadi László Brasch Bence

Garai László Feke Pál

Szilágyi Erzsébet Auksz Éva

Ladislaus (V. László) Veréb Tamás / Braga Nikita

Garai Anna Kovács Gyopár / Péntek Fanni

Petrus Borsi-Balogh Máté / Cseh Dávid Péter

Zofia Trokán Nóra/Bori Réka

Cillei Ulrik Szabó P. Szilveszter

Habsburg III. Frigyes Trokán Péter / Szerednyey Béla

Jan Giskra Fejszés Attila

Podjebrád Kunigunda Berkecz Petra