Az Újra hulla Simon Kornél rendezésében, Galambos Attila fordításában a 6SZÍN egyedi hangvételű előadásainak kiváló sorozatába illik, melyek bár messziről eszképistának tűnnek, közelről nagyon is a jelenről, a minket körülvevő személyes és társadalmi valóságról beszélnek szórakoztatóan, elgondolkodtatóan, az indulatok helyett az érzelmekre hatóan. (Az írás nem leplezi le a darab fordulatait.)

A 6SZÍN idei utolsó bemutatója, Danel Hrbek Újra hulla című darabja a szituációs komédia és az abszurd dráma elegye, színházi szatíra vérbeli fekete humorral, mely hat karakter – színész, ügynök, igazgató, kritikus, dramaturg és portás – viszontagságos éjszakáján keresztül szól barátságról, hatalomról, az egyenlők közt is egyenlőbbekről, önismeret nélküli önérzetről, az elismerés utáni vágyról és e vágy mindent felülíró motiváló erejéről. Mindeközben új szintre emeli a kritikus és művész közti párbeszédet.1

Galambos Attila a szövegnek ezúttal sem csupán fordítója. A cseh drámát úgy ülteti át a magyar viszonyokra és alkotja meg a fordulatok itthoni megfelelőjét, hogy a történet nem veszít komikumából, de beágyazódik a hazai színháztörténetbe, láttatja a mai struktúra és közeg visszásságait, miközben pikáns szófordulataival, jellemsűrítő csípős kulcsmondataival, jelenkorból ismerős keserű kiszólásaival jóízű nevetésre késztet, ami ha nem is könnyíti meg, hogy lenyeljük a helyzetet, de egy estére kellemesebbé teszi a rágódást. A friss és frappáns magyar szövegnek köszönhetően azok számára is szórakoztató lehet az előadás, akik nem rajonganak az abszurdért vagy a fizikai poénokért, de szeretik az elmés komédiát, hisz van éle, szíve, kérdései.

Fotók: 6SZÍN

Simon Kornél rendezése nem személyeskedik, mégsem lehet nem felismerni karaktereket, helyzeteket, mondatokat. Ezúttal sem hibázott a szereposztás terén, ami nem mellesleg a magyar szinkronért rajongók számára igazi bőségszaru, prémium felhozatallal. Csőre Gábor elismeréséhes, önbecsülésében megtaposott színésze állandóan mozgásban van, butaságát határozottsággal palástolja, gőgös dühe, önhitt sértettsége hol kimunkált, de mégis a legtermészetesebbnek ható heves indulatkitörésekhez, hol behízelgő simuláshoz, máskor flegma felszínességhez vezet, mindezekhez társuló hangulat- és hangszínváltásokkal, feszegetve a határait a kérdésnek: mit képes megtenni, feladni és eldobni a vágyott sikerért? Sághy Tamással remek dinamikájú párost alkotnak. A színész ügynökeként Sághy épp partnere ellentéte, bizonytalanságát a sértettség helyett az állandó csalódás okozza, alávetettsége testtartásában is tetten érhető. Alakításának legsziporkázóbb pillanatainak leírása a fordulatok elárulása nélkül lehetetlen, legyen elég annyi: álmában is képes meglepetést okozni. Összhangzatukat a színháztudós-kritikust alakító Maday Gábor teszi teljessé, aki a színház a színházban jelenetében poénba burkoltan mély, lélekkel megtöltött pillanatokat ad, mielőtt tragédiája abszurdba fordulna. (Üdítő megtapasztalni, hogy a szerző, Daniel Hrbek, a kritikust is a színházcsináláshoz hozzátartozó személynek tekinti, még akkor is, ha néha az csak a szükséges rossz. De szükséges! Mert ugye, csak abból érdemes ekkora poént csinálni, ami fontos. És csak az ír róla, aki érti a viccet és szereti is…)

Murányi Tünde az igazgató kívánságait elvei ellenére is kiszolgáló dramaturgként első lélegzetvételével megteremti a szorongásos, de harcos, legbelül érzékeny nő karakterét. Kék bakancsában, bőrkabáttal kombinált ruhácskájában egy k……tt hercegnő2. Kertész Péter a sokat látott idős portás figurájában nemcsak a bonyodalmat, de a megoldást is elhozza, szeretnivalóan, jó ütemben, a tőle megszokott mértéktartó játékkal. Kerekes József az egykor képességes >>teátrumi<< igazgatót formálja, aki a Nemzeti Színház élén a minisztérium bábja, kiszolgálója és utálója. Kerekes annyira érzi a szöveg amplitúdóit, a karakter árnyalatait, hogy a legrövidebb jelenete is élményszámba megy.

A rendezés nem hagy üresjáratot az első felvonásban, a feszes ritmusú, pontosan felépített helyzetekben a poénok ülnek, miközben tetten érhető a személyes drámák épülése. A második felvonás rövid, de még így is érdemes lenne húzni belőle, ahogy az ütemén is van még mit csiszolni. A trágár kifejezésekből sem ártana egy keveset gyomlálni, mert bár legtöbbször a karakterek jellemét árnyalják, a kevesebb erősebb. Összességében az előadás a nézőknek ajándékidő, a színészeknek jutalomjáték.

Színlap:

Jegyvásárlás és teljes színlap: https://6szin.hu/repertoar/ujra_hulla

Írta: Daniel Hrbek

Fordította: Galambos Attila

Jelmez és díszlet: Ignjatovic Kristina

Rendező: Simon Kornél

Hordó, színész: Csőre Gábor

Kamil, az ügynöke: Sághy Tamás

Igazgató: Kerekes József

Hartmann, kritikus: Maday Gábor

Mirecsek, portás: Kertész Péter

Havasi Jolán, dramaturg: Murányi Tünde

  1. idézet az előadásból ↩︎
  2. idézet az előadásból ↩︎