Mostanában divatos, ezért én is így kezdem. Na, szia színházcsináló! Szia! Bemutatkozom, mert valószínűleg nem ismersz. Én vagyok A NÉZŐ. Tudod, a közönség egy tagja, akit Te most, hogy már mersz megszólalni, folyamatosan és szisztematikusan megalázol, lehülyézel. Akit, bár a... Continue Reading →
Míg a halál tabu, míg az húsba vágó őszinteség kínos, míg a közöny kényelmes, addig bár nem könnyű, de fontos az Örkény István Színház Dollár Papa Gyermekei társulattal közös előadása Ördög Tamás rendezésében a stúdiószínpadon. Nehéz, fájdalmas, ahogy minden,... Continue Reading →
peszterblog 