Az utolsó Lucifer show előadás után félálomban Luciferrel beszélgettem. Vagy csak képzeltem? 
(hangsúlyozom: nem Zöld Csabával készült az interjú)

Nem zavar, ha…?

Gyújts rá még egyet. Ha rajtam múlna, láncdohányos lenne mindenki.

Igen, és ha rajtad múlt volna, hat világháború is lett volna egy fél évszázad alatt.

No, igen. Mondtam ilyet. De ugye, nem rajtam múlt.

Divatmajom lettél, Lu? Miért csináltál show-t a magyar történelemből?

Mert így lehet eladni azoknak, akik nem mennek el a Radnótiba vagy a Pintérre. Verebes Pista is ráérzett erre, és Nemlaha Györggyel megcsinálták. Fogták a legnagyobb nemzeti tragédiákat, a legfájdalmasabb pillanatokat, a legkeményebb mondatokat, és írtak köré egy „Keresd a nőt!” tehetségkutatót Ádámoknak. Összeszedték a korszakok legjobb, vagy legjellegzetesebb operett slágereit, filmzenéit, sanzonjait és kupléit, az éppen betiltott szerzők dalait és Verebes hozzárendezte ezeket a történésekhez. Zerkovitz Béla, Seress Rezső, Márkus Alfréd, Eisemann Mihály, Ábrahám Pál, Fényes Szabolcs, Bródy, Szenes Iván, Presser, Demjén, csak néhány szerző azok közül, akiknek az előadásban megszólalnak dalai. Darvas Ferenc kiváló zongora kíséretével.

Miért most?

Mikor máskor? Mindenki azt reméli, jobb lesz. Mert ennél csak jobb lehet. Holnap, jövőre, a választás után, az „elmúltnyócévek” után. Meg kellett mutatnom nekik, hogy hogy ment ez az elmúlt száz évben, hogy tisztán lássanak. Madách elképzelte a huszadik századot, kicsit mellé nyúlt. Én végig néztem, most megmutatom nektek. Egy jó társulattal, értő rendezéssel és jó zenékkel. 

Mit? A történelmet? A döntéseket? De azt a fejünk fölött hozzák.

De ha ismered a történelmet, ha szembe nézel a múlttal, tisztábban látod a mát. Ezt kérdeztem attól a szerencsétlen újságírótól is, hogy nem ismeri az eddigi sztorit? Hiszen az elején ő oktatott ki mindenkit a honfoglalásról. A modern kort elfelejtette? Véget ért Ferenc József uralma, Tisza István és Horthy is eltűnt a színről. Rákosi, Nagy Imre, Kádár, mind ment a kukába – hisz láttad, oda dobálta a fejeket a színek végén. A kérdés: mi van most? A XXI. századot ugyanígy akarjátok végig csinálni?

Zöld Csaba testében meg tudtad ezt mutatni? Hogy tetszik a fickó?

Jól csinálja. Határozottan. Az elején kijöttünk a nézők elé, azt hitték, elkezdődött az előadás, pedig csak nézegettem őket. Hozták a kellékeket, tudod, az arc nélküli fejszobrokat az emelvényekre – rajta a nevek: Kádár, Ferenc József stb. Aztán felrakták a mikroportot, addig megjöttek a késők is, kezdhettünk. Jó felépítésű ez a pasi. A szakállával, a férfias kiállásával, a száz színben játszó hangjával, könnyedségével, parancsoló ábrázatával, amiből egy szemvillanás alatt képes átváltani táncikálásba – remek választás, mintha magamat látnám. És kiváló a ritmusérzéke, a poénok épp úgy jó helyen ülnek, mint a csendek és az indulatok.

Hogy tetszik a jelmezed?

A fekete öltöny, flitteres hajtókával, elegáns. Minden fiú feketében van körülöttem, ezt szeretem. A lányok gyönyörűek, jelenetenként a kort jellemző kiegészítővel dobják fel a szintén fekete ruháikat.

Na és mi van ezzel az újságíróval? Ki ő, aki mindig tagadja, bármivel hitegeted is Ádámot? Hát, nem te vagy a tagadás ősi szelleme?

Lucifernek is kell egy Lucifer. Beleártja magát mindenbe. Én azt mondom, amit Ádám hallani akar, amitől elviselhetővé, szinte élvezhetővé válik ez az élet. Ő pedig elmondja, amit Ádám nem akar hallani. Hogy nem jó ez így.

És jobb lesz?

Majd nemsokára.