Pál András és Rozs Tamás estje Petri György verseiből összeszőve, Valcz Péter rendezésében. Ajánlom annak, aki azt gondolja, ma más van, mint akkor. És aki azt gondolja, ma ugyanaz van, mint akkor. Aki gondolkodni akar – egymásról, magunkról, az elmúlásról, arról, ami kell, de miért is?. És annak, aki nem akar gondolkodni, csak megnézni testközelből egy ezerarcú, zsigereiben is játszó színészt és egy húrokon varázsolni tudó csellistát. És két művész találkozásának lepárlását, vers, zene és színház esszenciáját.

727
(Fotó/Forrás: Rádóczy Bálint / Radnóti Színház)

Az utolsó sorban ültem le. Rozs Tamás érkezett, bemutatta Csillát, a csellót, majd bepengetett kicsit. Közvetlen hangulat, kikacsintás – megalapozta. A fény elhalványult és a teljes sötétben megszólalt közvetlenül mögöttem Pál András mély, megnyugtató, mégis szenvedélyes hangja. Egy mondaton belül száz hangszínnel – parancsolóan, huncutul, komoran, fájón, engedékenyen, ironikusan. Perti György verseinek megannyi hangulata, témája már az első percben, az első sorokban, csupán a hangban.

Rozs Tamás játékát és énekét Pál András ritmusokkal kísérte, asztalon, földön, a cselló testén és a saját testén. Az átélt, átelemzett, magán átszűrt versekbe szőtt gondolatokat kristálytisztán, élesen, érthetően, megérthetően és megmaradóan kapjuk tőle. Aztán előkerült a sör, mert hát „Ezt tudjuk: zökkenőmentesen együttműködni ízek, szeszek meg a füst élvezetében.” Petri is, Pál is, Rozs is, és velük mi is.

Kaptunk egy-egy verset. Nekem az „Az vagy nekem” jutott.

Amikor néha halkan felkacagtam, némán felsóhajtottam, vagy az elmélyülésből felocsúdtam, nagyot kortyoltam. Az előadás után elszívtam a cigit, amit eleinte András gyűrögetett, forgatott, majd a közönség közé pöckölt Petri sorainak ritmusára. Kicsit úgy éreztem, ma igazán magamba szívtam a színházat. Valaki azt mondta mögöttem:  – Hamar halt meg, nem magához képest, hanem mert ma is kellene egy ilyen kortárs költő. –  Hazáig elfogyott a sör, marad a vers.

“Cipőmre nézek: fűző benne! / Nem lehet, hogy ez börtön lenne” /Petri György/

——-

2019. január 17. 20:00

Radnóti Színház – a színház felújítása idején az előadást a Lengyel Intézetben játszották

“De úgy tűnik, itt fogunk megrohadni.” – jegyezte meg Pál András.

Időpontok és jegyvásárlás:  http://radnotiszinhaz.hu/repertoar/kezdhetek-folytatodni/